Töltődés

Az elmúlt egy-két hét gyorsan telt, pótoltam olyan dolgokat melyeket már rég szerettem volna megtenni. Készültünk Párom utazására, amiért most nagyon irigylem, ahol van, meleg országban csodaszép tájak között.
Végre kitakarítottam egy tárolóhelyiségünket, s az így megüresedett helyre tudtam tenni a lakásban jelenleg nem használt dolgainkat. Több lett a hely odafent. Kidobtam régóta halogatott magazinokat, elajándékoztam ruhákat. Szóval sok olyan dologtól megszabadultam, melytől már rég kellett volna.
Voltam egy régi egyetemi Barátnál Babát látogatni. Hihetetlen feltöltött az a vasárnapi nap. Olyanok mint régen, a nevetésük, a humoruk, pedig már lassan egy éve felelősségteljes szülők. Egy nagyon szép hatalmas hajú vidám kisfiú szülei.
A pici végig az én karjaimban játszott, mosolygott, ficánkolt...s mi órákon keresztül csak beszélgettünk. Hiányzott már nagyon, hiányoznak azok a beszélgetős évek. Hogy mindig volt Valaki aki meghallgatott a mindennapokban, hogy bármit elmondhattál Neki/Nekik.
De amióta az útjaink az egyetemről elváltak, s Mindenki megtalálta a maga számítását, berendezte új életét, lassan elkopnak a találkozások, a beszélgetések. De azért szerencsére van egy-két ember akivel ha ritkán találkozunk is tudunk egymásról, a fontosabb eseményekről, s együtt izgulunk végig mindent.
Horgolok most nagyiparban, már karácsonyra készülődve, s most egy pulóver horgolásába fogok, ha hétfőn (azaz holnap) megérkezik a fonalam. Vettem Német magazint, abban találtam szuper mintát, azt fogom meghorgolni, Karácsonyig szeretném.
A héten tanulnom is kell, mert két hét múlva köztes vizsga a  masszőriskolában. Azt is élvezem, a legutóbbi alkalom hihetetlen jó volt, már nyitottabb volt a társaság, mentek a masszőrfogások. S élveztem ha engem masszíroztak.
A héten beszéltem az Intézettel újfent, gondoltam megosztom Velük, hogy ahogy F. doki gondolta a novemberi-decemberi programot az úgy Nekünk nem fog menni.
S megkaptam a telefon végén kedvenc dokimat S. dokit, az a végtelen nyugalom, kedvesség ami árad belőle.. s közölte, hogy Ő anno amikor Nála voltam ( s ugye Ő látta először spontán terhességem, Vele osztottam meg először mint orvossal) tett széljegyzetet dátummal a papírjaimra. S így nincs akadálya a tb-s lombiknak, s felvesz 2016 februárjára. De szeretné kérni, hogy novemberben vagy decemberben menjek mert nagyon régiek a vizsgálati papírjaim, meg kell ismételni az összes vérvételt.. hogy a kezeléshez friss adataink legyenek.
Boldog vagyok egyrészt, hogy mégis van lelkiismeretük, hogy nem váratnak egy régi pacienst másfél évig.. hogy kapunk egy új lehetőséget ezen részről is. S úgy gondolom az nincs sem túl korán sem túl későn.
Addig pedig bármit hozhat az élet. Most újra nyugodtnak érzem magam, megérkeztek az ayurvedas étrend kiegészítőim, azokat szedem. Tegnap nem csábultam el Bp-en hogy egyek olyan ételt mely nem való Nekem.
Ehhez a nyugodtsághoz, lelki töltődéshez hozzátartozik, hogy sokat segít a Vár rád a Baba program.. a beszélgetések, a kapott házi feladatok segítenek megérteni feldolgozni a dolgokat.  Az iskola, a horgolás is leköti a gondolataimat.
Híztam további egy kilót, s lassan elérem az álom 50 kg-os súlyt.. (jó bár még mindig nem tudom mitől van ez a hízás, talán a vv. majd segít rávilágítani) visszatérek a reggeli aviva tornához. S próbálom szépen látni a mindennapokat. Négy nap múlva utazom Én is a párom után, végre együtt leszünk még ha az munka is lesz. Aztán pedig lassan jönnek az ünnepek.

Írás kedvetlenség

Rég írtam már, valahogy nem volt kedvem időm. Szeretem ezt a blogot, de egyre kevesebbszer akaródzik írni. Talán azért mert tele van emlékekkel.
Egyre több blogtársam dönt úgy hogy nem írja nem folytatja tovább. Nem azért mert megbántották Őket, hanem azért mert legtöbbször a sok kudarcra emlékezteti Őket és arra, hogy miért indította anno nagy lelkesedéssel, s az adott tervből nem sok pozitív élmény származott.
Persze vannak olyan Lányok is akiknek csudiszép sikertörténeteikről, és a már családdá nőtt mindennapjairól olvashatunk.
Szeretem olvasni mindennapjaikat, Velük együtt izgulni a siker érdekében. Mint egy nagy család, lassan olyanok vagyunk együtt.
Az elmúlt napokban nem sok dolog történt Velünk. Továbbléptem a témában, egyenlőre nincs több lombikos próbálkozás, ebben az évben biztosan nem. S a jövőt sem tudom még. Nem tudom lenne e értelme váltani, vagy kivárni a következő több mint egy évet a várólistán.
A szervezetem tudatta már hogy képes vagyok természetes úton Babát várni. Ezt az időt kellene kivárnom, hogy újra úgy gondolja hogy képessé tesz rá.
Voltam ismét természet gyógyásznál, a be nem tartott diétának megvannak a Tünetei.. elég rossz energia szint.. gyomorfájás egyebek.
Vissza kell állnom tudom, és rajta vagyok a dolgon, nem a Baba miatt, hanem magam miatt a lelkiismeretem és a közérzetem miatt.
Van egy program amibe szintén részt veszek, a lelkileg elfojtott dolgokat segítenek helyrerakni, nem pszichológusok, de talán ha kibeszélem magamból segít feldolgozni a miérteket.
Jól vagyok félre ne értsétek, nem vagyok depressziós, de úgy érzem ez most kell Nekem.
Járok masszőriskolába hihetetlen élvezem a gyakorlati órákat. Az elméletet tanulni kell keményen de nem bánom.
Horgolok, már két mellényem készen van, s hogy ne legyen egyszerű német nyelvű magazinokat vettem, melyekből ugye csak úgy tudok az elején horgolni, ha  a leírásokat lefordítom. Így gyakorlok is. A jövő hét közepétől megint egyedül leszek itthon, egy hétig, a Párom utazik, de okt. végén 4 napra Én is csatlakozom hozzá.
Síelést is tervezünk jövő február körül, már kezdem keresgélni a helyeket, mert oly kevés mindent láttunk még, amíg ketten vagyunk addig van lehetőségünk megtenni sok mindent.
Várom a téli hónapokat most nagyon, olyan megnyugtató a légkör olyankor, itt bent a szobában meleg, gyertyák.. romantika remélem kint hóesés várható majd. S a kanapén összekucorodva nézzük a kedvenc filmjeinket hétvégente. De addig van még tennivaló.